2016-08-22 22:31:57 Grodz Beata nővér SSpS levele Ghánából

Szűz Mária nélkül nem boldogulnék...

                  

Teljesen megváltoztatni az európai életmódot az afrikai életmódra igen nagy feladat, de másfél éves ghánai tartózkodásom után már elmondhatom, hogy lassan beilleszkedek az itteni életbe.

Ghána a sok kihívás és a nagy szükségek országa, de a barátságos és vendégszerető emberek országa is. A sok nehézség ellenére, amikkel mindennap küszködnek, Ghána lakói nagyon őszintén meg tudják köszönni Istenek azt, amijük van. Nagyon sokat tanulok az egyszerű emberektől, akik között most élek, különösen azt, hogy mit jelent élvezni az életet.

Amire legnagyobb szüksége van egy európai misszionáriusnak Ghánában, az a nyitott szív, jóakarat, lankadatlan mosoly és türelem. A türelem igen fontos Ghánában. Ha van türelmed, akkor a köveket is megfőzheted – mondja a ghánai közmondás. Egy európai misszionáriusnak duplán is szüksége van itt a türelemre, mert az afrikai élet a saját ritmusa szerint zajlik. Itt senki sem siet sehova, és ha csak egy európai ember szemével néznénk az itteni életet, azt gondolhatnánk, hogy a ghánaiak tudják, hogyan kell az időt vesztegetni. Minden sokáig tart: például a szentmise, ami négyórás, vagy a buszra való várokozás, ami csak akkor indul el, ha megtelik, vagy a maláriából való gyógyulás, ami szintén sokáig tart.

Tíz hónapja Ghána északi részén tevékenykedem, egy Wiaga nevű faluban, nem messze Burkina Faso határától. Szülésznőként dolgozom egy rendelőben. A missziós és pasztorális munkám abból áll, hogy segítem a kismamákat, elkísérem őket, velük vagyok szüléskor, és gondoskodom a csecsemőkről. Nagyon gyakran jutnak eszembe a Bölcsesség könyvének szavai az Istenről, aki az élet barátja: „Te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja. Mert a te el nem múló szellemed van mindenben”. Mindennap tanúja lehetek annak, hogy új élet jön a világra, és mindig csodálattal és elragadtatással van tele a szívem, amikor a szülés nehézségei és fájdalmai után világra jön a csecsemő, amit szavakkal nem lehet kifejezni.

Egy szülésznő munkája az afrikai körülmények között sok nehézséggel jár, de sok örömmel is. A nehézségek közé egyértelműen az tartozik, hogy csak ketten vagyunk, és gyakorlatilag a nap minden órájában szolgálatban vagyunk. Havonta átlag 35 szülés van. Természetesen nem tudjuk, mikor dönti el egy kisbaba, hogy már szeretne világra jönni, ezért mindig készen kell állnunk, hogy segítsünk. Igyekszünk váltani egymást, hogy bírjuk a feladatot. Néha hívnak minket a messze fekvő falvakba. Előfordul, hogy a kismama nem ér oda időben a rendelőbe, és út közben szül. Van egy terepjárónk, ami mentőautóként szolgál. Gyakran a család feje, a férj dönti el, mikor indulhat a nő a rendelőbe, annak ellenére, hogy a nő az, aki szül. Leggyakrabban gyalog jönnek, vagy valaki elhozza őket motoron vagy biciklivel.

Kelet-Ghána lakosságának csak 15 százaléka tud írni és olvasni. Amikor egy nő szülni jön, akkor az ujját használja pecsétként, hogy aláírja a dokumentumokat. A szórólapjaink, a rendelőben kifüggesztett plakátjaink semmit sem jelentenek nekik. Az időt sem úgy érzékelik, mint mi, így nem lehet velük megbeszélni, pontosan mikor kellene vizsgálatra vagy oltásra jelentkezniük. Ez nekik így természetes. A másik probléma a nyelv. Bár Ghána hivatalos nyelve az angol, a nők 85 százaléka soha nem járt iskolába és csak helyi nyelven beszél. Csodálom az itteni asszonyok erőnlétét. Sokat dolgoznak a mezőn, jól viselik a fájdalmat és a szenvedést. A szülés után mindjárt fel tudnak kelni, és visszatérnek a munkájukhoz, de megesik, hogy valakit el kell vinni kocsival a legközelebbi kórházba.

Gyakran lehet hallani, hogy a misszionáriusok sokat dolgoznak, és nincs idejük imádkozni. Ezt én nem hiszem. Amikor az ember új helyzetbe kerül, imádság nélkül nem tudja kibírni. Ezért több igazság van abban az állításban, hogy a misszionárius az imádság embere, mindent megtesz, hogy Istennel való kapcsolata erős legyen, és közbenjár a rábízottakért.

Az imádság nagyon fontos szerepet játszik az életemben, itt különösen. Legjobban a rózsafüzért szeretem, mert azt mindenhol, mindig tudom imádkozni, munka közben is. Szűz Mária nélkül sok helyzetben nem boldogulnék. Mindig nagyon hálás vagyok neki minden kis csodáért, aminek tanúja lehetek.


2016-05-25 22:50:03

Veronika nővér – nyugodj békében!

Május 20-án belehalt sérüléseibe Veronika Terézia Racková nővérünk, akit május 16-án, pünkösdhétfőn lőttek le Dél-Szudánban.

Május 15-én éjfél körül, miután egy beteget sürgősséggel átszállított a helybéli Harvest Hospital kórházba, a hazaúton katonák egy ismeretlen csoportja megtámadta. A Szt. Bakhita Egészségközpont mentőautójára, melyet vezetett, több lövést is leadtak, és Veronika nővér súlyos csípő- és hasi sérüléseket szenvedett. Yeiben a nők és gyermekek számára fenntartott kórházban kétszer is megműtötték, majd május 16-án mentőhelikopterrel átszállították Kenyába, egy nairobi kórházba, további kezelésekre és műtétekre. Bár az orvosok legjobb tudásuk szerint mindent megtettek a nővérért, 2016. május 20-án elhunyt. Halála pótolhatatlan veszteség rendünknek, a családjának és különösen azoknak az embereknek, akiket Yeiben szolgált.

Veronika, Theresia Racková SSpS nővér Szlovákiában született 1958. január 8-án. Első fogadalmát a Szentlélek Szolgálói Missziós Rendben 1987-ben, örökfogadalmát 1994-ben tette le. Orvos volt, szakterülete: a trópusi betegségek. Misszionáriusként korábban Ghánában dolgozott. 2004-től 2010-ig a rend szlovákiai tartományának volt tartományfőnöke, így előmozdítója volt a szerzetesnővérek 2008-as magyarországi letelepedésének is. Abban az évben avatták boldoggá Józefa Hendrina Stenmanns SSpS nővért, aki a magyar közösség védőszentje lett. Amikor tartományfőnöki ideje lejárt, Yeibe, Dél-Szudánba kapott kinevezést. 2010-től 2016-ig, haláláig számos feladatot látott el: volt közösségvezető, orvos és a Szt. Bakhita Egészségközpont vezetője Yeiben. Veronika nővér elkötelezett, nagylelkű és vidám misszionárius volt. Reményeink szerint Veronika nővér áldozatos munkája a béke és kiengesztelődés új kezdetét jelenti Dél-Szudánban. Imádkozzunk ezért!


2016-05-23 09:41:38


A Sheshani Szűz Mária

Május, a Szűzanyának szentelt hónap jó alkalom arra, hogy lélekben elzarándokoljunk a Sanghaj melletti She-hegyre. Ezen a gyönyörű helyen található a Szűz Mária, keresztények segítsége tiszteletére emelt teplom, amely a Sheshani Szűz Mária–kegyhely néven ismert.

A kínai kultúrában a hegyek különleges szerepet játszanak. Azon a helyen, ahol ma a kegytemplom áll, régen az irgalmasság buddhista istennőjét tisztelték, Guanyint. Buddhista kolostor is volt itt, mellette pedig hagyományos kínai temetkezési hely. A keresztény misszionáriusok beszámolóikban azt írták, a „pogányok” szentnek tartották a She-hegyet.
A XIX. század közepén a jezsuiták kaptak megbízást a környék evangelizálására. 1863. május 24-én, Szűz Mária, keresztények segítsége emléknapján a hegyen újonnan felépített kápolnát az ő tiszteletére szentelték fel. Egy kínai szerzetes által megfestett Mária-képhez járultak a hívek – így kezdődött a Sheshani Madonna tisztelete.
Minden évben május 24-én számos földműves és halász érkezett a kápolna ünnepére, akik a hegy körüli folyókon és csatornákon csónakokban laktak. A zarándokok száma egyre növekedett, ezért a missziósok 1871-ben templom építésébe fogtak. Két évvel később a templom ünnepélyes felszentelésére tizenkétezer zarándok érkezett. 1936-ban a kegytemplom tornyára egy Mária-szobrot helyeztek: a Szűzanya a feje fölé emeli a kitart karokkal ábrázolt kis Jézust. Messziről ez a szobor a keresztre emlékeztet.
A kommunista kulturális forradalom viharos éveiben (1966–76) minden vallási jelképtől megfosztották a teplomot, leszedték a toronyról a szobrot is, és katonai intézménnyé alakították át. Az 1980-as évek elején építették újjá. Azóta ez a hely ismét zarándokok ezreit vonzza, és ahogy Stenz Georg santungi misszionárius atya 1900-ban nevezte a templomot, a „kegyelem helyévé” lett. 2000-ben a bazilika csúcsára új, az eredeti alapján készült Szűz Mária-szobrot helyeztek.
Ami a magyaroknak Csíksomlyó, a lengyeleknek Częstochowa, az a kínaiaknak Sheshan. Nem véletlen, hogy XVI. Benedek pápa 2007-ben, a kínai katolikusoknak írt levelében május 24-ét, Szűz Mária, keresztények segítsége emléknapját jelölte ki arra, hogy imában minden katolikus kifejezze egységét a kínai egyházzal, amely a kommunista diktatúra miatt nehéz helyzetben van. A Szent Fiát magasba emelő Sheshani Szűz Mária közbenjárását kérve imádkozzunk a szenvedő kínai egyházért, hogy kitartson a hit tanúságában.

Klebba Weronika Maria SSpS


2016-01-18 14:44:42

„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek!”

Ez volt a mottója a missziós nővérek által tartott ifjúsági lelkigyakorlatnak január 15-17. között. A hétvégén arra kerestük a választ, mit jelent irgalmasnak lenni? Ebben II. János Pál pápa és Fausztina nővér életpéldája segített minket.
Január 15-én ünnepelték a verbiták alapítójuk, Janssen Szent Arnold ünnepét, mely napon Palatinus Alen, akolitus avatásában és Ngamba Mungwala Albert és Mawasala M’bela Fabien lektorrá avatásában is részt vehettünk, és közösen ünnepelhettünk.
A lelkigyakorlat kezdetén, a közös szentmise után ismerkedő játékok következtek, este pedig megtekinthettük Fausztina nővér életéről szóló filmet, amely a lelki naplójának feljegyzésein alapszik, és amelyből megismerhetjük a nővér életútját. Fausztina nővér kitartása az imádságban példaértékű lehet számunkra.
Szombaton Tamás atya beszélt nekünk Ferenc pápa által meghirdetett Irgalmasság évéről, melynek mottója: „Irgalmasok, mint az Atya!”Hallottuk, többek között, hogy a világ számára, aki irgalmas, az azt gondolhatjuk, hogy túl naiv, gyenge személyiség. Megállapíthatjuk, hogy ez nem így van, az irgalmasság sokkal inkább Isten mindenhatóságának tulajdonsága. Akkor vagyok nagy, amikor irgalmas vagyok! Azt is megbeszéltük, milyen dolgok segíthetnek minket a Szentév megélésében? Nagyon egyszerűnek tűnő, mégis sokszor oly nehezen teljesíthető feladatokat is vállalhatunk, pl. hogy ne bíráskodjunk, ítélkezzünk, vegyük észre a jót embertársainkban, maradjunk távol a pletykától!
Kiscsoportokban megoszthattuk egymással a véleményünket, amihez különféle kérdések segítettek minket (Mi kell a sikerhez? Neked kicsoda Jézus?, Megvallom-e hitemet minden helyzetben? Kész vagyok-e mindent megbocsátani?...)
Ebéd után a szentgyónás fontosságáról, a szentséggel kapcsolatos kérdésekről, problémákról beszélgettünk.
Majd az Úrral való személyes találkozásra, beszélgetésre nyílt alkalom a Szentségimádásban valamint a Bűnbánat szentségében is megtisztíthattuk lelkünket. Az Isteni irgalmasság rózsafüzérét is elmondtuk közösen, amit Fausztina nővér naplójából ismerhetünk.
Este pedig egy vidám, mulatságos program következett, csapatokat alakítottunk és actyvitiztünk, Anna nővér vezetésével. Közmondásokat kellett kitalálnunk mutogatás, rajzolás alapján, majd missziós táncokat tanulhattunk. Sokat nevettünk az est folyamán!
Vasárnap ellátogattunk az érdi idősek otthonába, ahol az ott élőkkel közösen ünnepeltünk a szentmisében. Idős testvéreinknek szentképeket is vittünk ajándékba, szóba elegyedhettünk, beszélgethettünk velük!
Köszönjük Gosia, Anna és Blandina nővérek és Tamás atya munkáját, hogy „feltankolhattunk” a hétköznapokra, felfrissülhetünk lelkileg!
Sok kegyelemben részesülhettem, picit magam mögött hagyva a mindennapi teendőket, problémákat, sikerült ismét megtapasztalnom az Úr irgalmát, jóságát, szeretetét!

 

Lempach Gabriella
Nagybajom

 

 

 


előző    következő




Számítógép javítás Halásztelek, Budapest 22. kerület Honlapkészítés, webdesign, arculat tervezés, grafikai munka