2017-12-05 20:19:43

Pilinsky János

A várakozás szentségéről

Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-rég megtörtént.

Ez a magatartás, ez a várakozás nem új. A felületen az ember köznapi életét mindenkor könyörtelenül meghatározza az idő három – múlt, jelen és jövő –, látszatra összebékíthetetlen fázisa. A felületen igen. De nem a mélyben. Ott, a mélyben mindig is tudta az emberiség, hogy tér és idő mechanikus határait képes elmosni a minőség, a jóság, a szépség és az igazság ereje. Elég, ha a nagy drámákra vagy a nagy zeneművekre gondolunk, melyek titokzatos módon attól nagyok, hogy többek közt alkalmat adnak arra is, hogy a jövőre emlékezzünk és a múltra várakozzunk.

A minőség ideje időtlen. Mikor Bach passióját hallgatjuk: honnét szól ez a zene? A múltból? A jelenből? A jövőből? Egy bizonyos: mérhetetlenül több, mint kegyeletes megemlékezés, és sokkalta több, mint reménykedő utópia. Egyszerre szól mindenfelől.

Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódásról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden egyéb súlyát és megosztottságát. És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek – megszületvén Betlehemben – maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyhatunk: ami megtörtént, és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk. Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből.

Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosabban úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.


2017-11-17 22:27:14


2017-10-17 21:33:55

Látogatás Erdély földjén

Ezekben a napokban részt vettem egy gyönyörű kiránduláson, amelyet a mélykúti Szent Tamás Katolikus Általános Iskola 7. osztályos diákjainak szerveztek a Határtalanul pályázat keretében Székelyföldre.

A címe – Hit és kultúra a múlt tükrében – pontosan tükrözte az utazás célját: megismertetni a résztvevőkkel a fontos történelmi helyszíneket, eseményeket, amelyek Erdély földjéhez kapcsolódnak. Meglátogattuk Déva várát, Gyulafehérvárt és Segesvárt, ahol a legendás Drakula élt. A gyönyörű hegyes-völgyes táj szépsége magragadott, hiszen alföldön élőknek ez nem mindennapos látvány. Ott hagytuk lábnyomunkat a kalandos Súgó-barlangtúrán, a Békás-szorosban, a Gyilkos-tónál, a parajdi sóbányában.

Kényelmes, fából készült házakban szálltunk meg Zeteváralján. Innen indultunk csillagtúra-szerűen a különböző programelemekre: a csíksomlyói búcsújáró kegyhelyre, a korondi kézműves vásárra és az ezeréves határra, Gyimesbükkre.

Ezzel az utazással valóra vált az álmom: a csíksomlyói Szűz Máriához zarándokolhattam.

Az erdélyi helyszínek látogatásakor éreztem, hogy magyar szent földre léptem, amely többet jelent helyszíneknél, tájaknál, hisz áthatott bennünket a magyarságtudat. Megható volt számomra a székelyvarsági fiatalok fellépése. Énekükkel, néptáncukkal megmutatták, hogyan élik meg hagyományaikat. Amikor diákjainkkal közösen elénekelték a Székely himnuszt, valamilyen módon megéreztem a nemzet egységét. Már nem a halott helyszíneket láttam, amelyek a Nagy-Magyarországhoz tartoztak, hanem az itt élő embereket, akik megvívják mindennapos harcaikat, hogy megtartsák nyelvüket, kultúrájukat, identitásukat.

Hálás vagyok az átélt örömökért, a barátságos hangulatért, a diákok és felnőttek felém irányuló szeretetteljes magatartásáért, amelyet az út során minden percben megtapasztaltam.

Biztos vagyok benne, hogy ezzel a kirándulással gazdagabb lett az életem.

Junasová Katarína SSpS


2017-10-05 23:07:22

Kis Szent Teréz rendház Mélykúton

Október 1-én, Kis Szent Teréz emléknapján Bolvári János atya, mélykúti plébános, megáldotta az új kis rendházunkat Mélykúton. Rendházunk védőszentje Kis Szent Teréz lett. Lehet, hogy ez a szent karmelita szerzetesnő, aki nagy misszionárius akart lenni a klauzúra rácsa mögött is, hozott minket – Missziós Nővéreket, Mélykútra, de ez csak a Kis Szent Teréz és János atya közös titka marad. Mindenesetre nem véletlenül lett új rendházunk védőszentje, hiszen ő a missziók védőszentje is.
A kápolnánkban helyet kapta a Lisieux-ből hozott Kis Szent Teréz szobor. Hárman fogunk lakni a Kis Szent Teréz rendházban: Szlovákiából származó Katka nővér, Gosia nővér Lengyelországból és Albertina nővér, aki Kelet Timorból érkezik majd. A Szent Tamás Katolikus Iskolában vállaltunk missziós feladatokat, ahol nem csak a hitoktatásban segítünk.
Hálásak vagyunk Istennek, hogy a mélykúti egyházközség életében osztozhatunk, és köszönetet mondunk plébános atyának – Bolvári Jánosnak a meghívásért!


2017-09-17 23:15:25

„A hely, ahol állasz, szent föld”

Lelki megújulás Steylben

 

Amikor Mózes találkozott Istennel a pusztában, az égő csipkebokorban, Isten azt mondta neki: „vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld” (Kiv 3,5). Mindnyájunk életében vannak helyek, amelyekről azt mondhatjuk, „szent föld” számunkra. Helyek, ahol megtanultunk szeretni, ahol találkoztunk Istennel, ahol Isten megérintette szívünket, ahol megváltozott az életünk. Ilyen „szent föld” lehet a szülőházunk, az a templom ahol megkereszteltek minket, valakinek a sírja, egy kegyhely, egy zarándokút vagy egy lelkigyakorlatos ház. Néha csak egy hegy, egy mező vagy egy pad a parkban.

Szükségünk van a „szent föld” adta élményekre. Ahogy ez erőt adott Mózesnek, hogy visszamenjen Egyiptomba, ahonnan menekült és ahol veszélyben volt az élete, úgy nekünk is erőt adnak ezek az élmények, hogy visszatérjünk a mindennapjainkba elvégezni a kötelességeinket. Erőt adnak a megbocsátásra, az újrakezdésre.

Az én életemben is több „szent föld” van, ahol Isten megérintette szívemet, megmutatta az utat, ahol megújult a lelkem. Idén abban a kegyelemben részesültem, hogy három hónapot tölthettem Steylben, Hollandiában. Ez a hely a három missziós rendünk minden tagja számára „szent föld”, mert ott az állapítóink nemzedéke Istennek szentelve önmagukat élt, imádkozott és dolgozott. Számomra mindig nagy élmény ott lenni, ha csak rövid időre is, ezért nagy kegyelem, hogy három hónapot tölthettem ott: részt vettem a rendtagok számára szervezett lelki megújulási kurzuson.

Nagyon színes csoportot alkottunk: harmincöt nővér, tizenkilenc tartományból és hét nemzetből: Indiából, Indonéziából, a Fülöp-szigetekről, Kelet-Timorból, Ghánából, Angolából és Lengyelországból. Számos tartalmas előadáson és szép kirándulásokon vettünk részt, de a legnagyobb élmény számomra egyszerűen az volt, hogy ott lehettem és imádkoztam, ahol rendtestvéreink százai szentelték életüket Istennek és készültek a missziós munkára. Sokat tanultam tőlük –imádságos és az áldozatra kész lelkületük, valamint az Istenbe vetett hitük és bizalmuk megerősített. Ott nem csak az előadáson elhangzott szavak hordoztak jelentést, de minden tégla, a templomi padok, a kikopott padlók és lépcsők is. Ott látható és érezhető, hogy alapítóink nemzedéke igazi sziklára, Istenre épített, és most lelki fiaik és lányaik ezrei jönnek Steylbe az egész világról. Az óriási épületek között járva munkájuk, áldozataik, örömeik és szenvedéseik mellé tettem az én imáimat, munkámat, örömeimet és különösen az elmúlt év fájdalmas élményeit. Milyen fontos és megerősítő a valahova tartozás érzése. Most a mindennapi örömeimnek és szenvedéseimnek új jelentése van, nem vagyok egyedül, egy nagy család tagja vagyok, egy nagy lelki örökséghez tartozom. Nem hiába mondjuk, hogy a történelmünk megismerése segít megérteni saját magunkat és jelenünket.

Hálás vagyok Istennek a steyli „szent földemért”, mindenért, amit ott megtapasztaltam és mindazokért, akikkel ott találkoztam. Szívemben és imáimba odavittem minden missziós barátunkat, örömeiket és szenvedéseiket, imáikat és áldozataikat.

Legyen mindig bátorságunk keresni a „szent földeket” az életünkben, és ne féljük levenni ott „saruinkat” és nyitott szívvel Isten elé állni, aki szeretne velünk megosztani nagy szeretetét.

Zygar Malgorzata SSpS


előző  2 3 4 5   következő




Számítógép javítás Halásztelek, Budapest 22. kerület Honlapkészítés, webdesign, arculat tervezés, grafikai munka