2018-11-26 19:16:20

„Egész szeretetemet és egész életemet az Evangélium szolgálatára akarom szentelni"
Boldog Mária Ilona

November 28.
Boldog Mária Ilona Stollenwerk,

a Szentlélek Szolgálói Missziós Nővérek társalapítója,
emléknapja

Ima Boldog Mária Ilona Stollenwerk közbenjárását kérve

        Szentlélek Úristen, szereteted tüze lángolt Boldog Mária Ilona szívében. Te buzdítottad őt, hogy adja tovább ezt a tüzet, főként a távoli Kínában élő embereknek. Adj nekünk is túláradó és lángoló szívet, hogy félelem nélkül közeledni tudjunk másokhoz és segíthessünk nekik megtapasztalni, hogy te olyannak szereted őket amilyenek, mindazzal együtt, amijük van: fájdalmaikkal, bánatukkal és mély vágyukkal, hogy az életük gyümölcsöt hozó és teljes legyen! Boldog Mária Ilona közbenjárására hallgasd meg imánkat! Ámen.
 

 


2018-10-21 13:06:38
Október 21.
 92. Missziós világnap
 
 
Minden élet misszió, hivatás
és mindenki főszereplője az egyház missziójának,
ami az Evangélium hirdetése a föld határaiig.
                                        Ferenc pápa

Rendkívüli missziós hónap 2019 októberében

Jövő év októbere rendkívüli missziós hónap lesz, amelyet XV. Benedek pápa Maximum Illud k. apostoli levelének századik évfordulója alkalmából tartanak. Ezzel a pápai dokumentummal változott meg az egyház missziós tevékenysége. Az új pápai kezdeményezés témája: „Megkereszteltek és küldöttek: Krisztus egyháza misszióban a világban”. Célja, hogy ismét felébressze a hívőkben annak tudatát, hogy megkereszteltként misszionáriusi hivatással rendelkeznek. Kapcsolat áll fenn a jövő évi, Amazóniával foglalkozó szinódus és az októberi rendkívüli missziós hónap között: a pápa azt szeretné, hogy ezek képviseljék az egyház evangelizációs lelkesedését.

 

 


2018-10-19 13:38:15

A kommunikációs koordinátorok első SSpS nemzetközi szemináriuma

A kommunikációs koordinátorok első SSpS nemzetközi szemináriumát 2018. október 1-én nyitották meg az SSpS Római Generalátus közösségében. A megnyitó Eucharisztiát Fr. Darwin Antony koncelebrebrálásával Fr. Arlindo Diaz SVD vezette. A háromhetes szeminárium témája a Kommunikáció a Közösség szolgálatában: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt” (Mt 5,15), melyet a mise alatt rövid videóbevezetéssel, homíliával, himnuszokkal és imákkal emeltek ki. Az ajánlati felvonulási körmenet úgy hangsúlyozta a média és a technológia jelentőségét az életünkben, mint a világon élő nemzetközi közösségekben élő misszionáriusok és szerzetesek. Különleges pillanat volt, amikor Fr. Arlindo megáldotta a gyülekezetet a szentmise végén a világító üveggömblámpával, ami a szeminárium jelképe. A szeminárium termében Maria Theresia Hörnemann, a Kongregáció vezetője üdvözölte a különböző tartományokból és régiókból érkezett 39 résztvevőt. A Generális Tanács egyéb tagjai is jelen voltak: Bupu Mikaelin nővér, Kudiyiruppil Mary John nővér és Cichon Eleonóra nővér. Sr. Marides Santos, a Kongregációs Kommunikációs Koordinátor a csapatával együtt készültek erre az eseményre a szemináriumban már néhány hete. A Szlovák Tartomány képviselője, Katarína nővér is részt vesz a kommunikációs koordinátorok első SSpS nemzetközi szemináriumán.
Több információ angol nyelven is megnézhető ezen a blogon:
www.worldssps.org/1siscc vagy youtube-on:  1st International Seminar for Communication Coordinators.

Junasová Katarína nővér SSpS

 

 

 


2018-09-24 20:43:11

Minden pillanatban Isten szeretete és kegyelme rejtőzik

Tíz év szolgálat Magyarországon

Minden, a legkisebb évforduló is jó alkalom, hogy visszatekintsünk az elmúlt időszakra és hálát adjunk Istennek a kapott kegyelemekért. Mi, a Szentlélek Szolgálói Missziós Nővérek idén tízévnyi magyarországi szolgálatunkra tekintünk vissza, és szeretnénk hálát adni Istennek azért az időszakért.

Egy évtizede hatvan év szünet után jöttünk vissza Magyarországra a verbita atyák meghívására. 2008 augusztusának végén érkezett az első két szlovákiai nővér az új budatétényi kolostorunkba. Most, tíz év után eszünkbe jutnak alapítónk, Janssen Szent Arnold atya szavait, amiket az első missziósház megnyitásakor mondott: „Ha ebből a házból lesz valami, akkor hálát adunk Istennek. Ha nem, akkor alázatosan mellünket verjük és beismerjük: nem voltunk a kegyelemre érdemesek.” Nagyon sok szép és sok nehéz pillanatból állt az elmúlt tíz év, de most még tisztábban látjuk, hogy mindegyikben Isten szeretete és kegyelme rejtőzött.

Jelenleg a magyarországi missziónk két közösségből áll: Budapesten és Mélykúton vagyunk jelen, összesen öten. Több munkakörben dolgozunk, az idős és beteg emberekkel, a gyerekekkel és fiatalokkal, a családokkal, a hajléktalanokkal és a Magyarországon élő kisebbségekkel. Bárhol szolgálunk, mindig Isten szeretete sürget minket, hogy elvigyük őt minden emberhez.

Fogadjátok szeretettel személyes gondolatainkat a magyarországi jelenlétünkről.

„Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz”– Antoine de Saint-Exupéry gondolata kísért és segített végig eddigi szerzetesi életemben, az ittlétem során is. Magyarországi missziónk indulása kis lépésekkel haladt. Néha az volt az érzésem, hogy nincs növekedés, előrehaladás. De most másként tekintek vissza az elmúlt időszakra. Az erő, amit az Úr adott a hétköznapokhoz, csodákat művel a jelenben, amikor már otthon érzem magam a budatétényi közösségben, az egyházközségben, amikor már az önkéntes szolgálataimat sajátomnak tekintem. E csodákat csakis az idő elteltével lehet észrevenni. Azért, ami a múltban történt és ahogyan történt és a jelenért is hála és köszönet a Szentháromság egy Istennek! (Vörös Klára nővér)

Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy Magyarországra küldött, hogy itt teljesíthetem missziós küldetésemet. Az első naptól kezdve otthon éreztem magam Magyarországon. Ez biztos, a magyar-lengyel barátságnak köszönhető, amit mindig és mindenhol tapasztalok. Sok közös van a történelmünkben, hasonló a mentalitásunk. Tíz éve szolgálok Magyarországon és az elejétől kezdve hittantanárként dolgozom iskolában, óvodában és plébánián. Hálás vagyok, hogy Isten a legkisebbekhez küld, hogy velük oszthatom meg a hitemet. Sokszor eszembe jut egy elsős kislány, akivel egy budafoki iskolában találkoztam. Ő nem volt hittanos, erkölcstanra járt. A hittanos gyerekektől tudtam, hogy az osztályban beszélgetnek hittanról, Istenről és rólam is, így az erkölcstanos gyerekek is ismertek engem. Egyszer a hittanóra után, amikor a kijárat felé mentem, a sorakozó első osztály mellett haladtam el. Valaki megszólított: „Gosia nővér!” Felnéztem, és a kislány, aki nem is járt hittanra nézett rám. „Szerinted Isten létezik?” – kérdezte. Rámosolyogtam, és mondtam: „Igen, létezik”. A kislány arcán is megjelent a mosoly: „Szerintem is!” – válaszolta, és boldogan visszaállt a sorba. Hálatelt szívvel mentem haza azon a napon, hogy szerzetesként nem csak szavaimmal, hanem csupán a jelenlétemmel is evangelizálhatok az iskolában. Jézus szeretete sürget, hogy megosszam hitemet másokkal, és nagy kegyelemnek érzem, hogy mindennap mesélhetek róla a gyerekeknek. (Zygar Gosia nővér)

2009-ben a virágvasárnapi szentmise után útra keltem Indonéziából Magyarország felé. Azóta állandó lakos vagyok a budapesti Boldog Jozefa Rendházban. Különleges testvérkapcsolatot alakítottunk ki a verbitákkal. Mivel Budapesten közel vannak egymáshoz a rendházaink, nagyon sokszor vagyunk együtt; különösen ünnepeken vagy születésnapokon. Programokat szervezünk együtt: például missziós hétvégeket, a Világmisszió Országos Ünnepét, fiatalokkal való virrasztásokat, lelkigyakorlatokat, a missziós táborokat… Ezeken a közös programokon mindig nagy öröm van a szívemben. Magung Francis atya vezetésével 2009 óta koreai gyerekekkel és családokkal is foglalkozom, különösen azokkal, akik készülnek az elsőáldozásra vagy a keresztelőre. Pápai Missziós Művek révén négy és fél év alatt a sok magyar papot és missziós animátort ismertem meg. Madassery Sebastian atyának köszönhető, hogy sok magyar települést is megismerhettem. Negyedik éve, hogy hitoktatóként szolgálok Budapesten, három plébánia területén lévő iskolákban, óvodákban, valamint plébániákon, vegyes csoportokban.  Nagy bizalmat tapasztaltam meg a plébánosoktól. Emiatt is közelebb kerültem sok magyar gyerek szívéhez és családjukhoz. Hála nekik a tiszta szeretetükért. (Maria Blandina nővér)

Három évvel ezelőtt jöttem Magyarországra a szép Lengyelországból. Elsősorban Krisztus szeretete sürgetet, hogy ide jöjjek. Idővel észrevettem, Isten valóban elültette szeretete magját a közös történelmi barátságunkban. Az egyik kedvenc szentem a magyar Hedvig, aki hatszáz évvel ezelőtt feladta saját érdekét a lengyelekért, és lengyel királynő lett. És ki tudja, talán az ő szeretettel teljes áldozata a lengyel nép iránt hozott engem ide, és tanít, hogy ugyanúgy, mint ő a lengyeleket, én most szeressem a népét. Hiszem, hogy Szent Hedvig mellettem van, és kísér a magyar misszióban. Ennek a missziónak különböző arcvonásai vannak. Óvodában pedagógiai asszisztensként szolgálok, Vácott pedig a szociálpedagógus szakos hallgatók között teszek tanúságot. Bevallom azonban, hogy számomra missziós hétvégék és az iskolai lelkinapok jelentik a „habot a tortán”. A noviciátusom óta a misszionárius Jézus képe, aki bejárja falvakat és hirdeti Isten országát, élteti a szolgálatomat. A missziós animáció keretében zajló programok alkalmat adnak arra, hogy átéljem azt, amit Jézus és a tanítványai éltek át akkor. Minden családot, amely befogadott, a szívemben hordozok, és az otthonuk valóban az én otthonom is lett. Mindazonáltal a Mesteremtől tudom, hogy a hely, ahol „lehajthatom a fejemet”, elsősorban Ő szíve, és csak így teremthetek otthont aztán azoknak, akikhez küldött. Ezért is imádkozom. (Klewek Anna nővér)

2011 szeptemberében léptem először magyar földre. Akkor két évig Budapesten voltam, és nagyon szép élményeket szereztem, amikor a missziós napok során az emberekkel találkoztam. Nyelvet tanultam és minden új volt a számomra. Néhány év szünet után, három éve jöttem vissza Magyarországra. Tavaly októberben nyitottuk meg új házunkat a Kalocsa-Kecskeméti Egyházmegyében, Mélykúton. Köszönök Istennek minden kegyelmet, amit addig tőle kaptam. Sokféle módon megtapasztaltam a magyarok kedvességét és udvariasságát. Mindig úgy gondoltam, fontos fiatalokkal foglalkozni. Kamasz koromban az hozott örömet az életembe és mutatott irányt, hogy megismerkedtem keresztény fiatalokkal, akikkel együtt kirándultam és szolgáltam az egyházban. Él bennem a vágy, hogy segítsek Jézus körül ilyen közösséget építeni, ahol mindenki megtalálja a helyét, értékeli önmagát és a másikat. Fontosnak tartom, hogy a mélyre evezzünk, megmutassuk az imaélet erejét és szentsége szépségét. A családoknak, a nehéz körülmények között élő gyerekeknek és fiataloknak szükségük van a szeretetünkre és támogatásunkra. (Junasová Katarína nővér )


2018-09-13 17:13:18

Krisztus szeretete sürgeti a verbita családot

Augusztus 27 és 29 között Kőszegen találkozott a magyarországi verbita család. A közös ünneplés keretében jelenlévők részt vehettek a lelki programokban, és örömet lelhettek az egymással való együttlétben.

A találkozót szentségimádással kezdtük, amely alatt felidéztük szentjeink és boldogjaink gondolatait. Este Burbela Gergely atya, SVD tartomány főnök, beszámolt a 18. Generális Káptalanon szerzett élményeiről.

A második napon elzarándokoltunk az idén boldoggá avatott Brenner János szolgálat és vértanúság helyére, Rábakethelyre. Ott meglátogattuk a templomot, és az öröm útját imádkozva indultunk a gyilkosság színhelye felé. A Jó Pásztor kápolnában meghallgattuk a boldog életének történetét öccse, Brenner József atya előadásában. Ezután részvettünk a Szentmisén, amelyet a kísérő szombathelyi helynők, Császár István atya mutatott be, és a jelenlevő Verbita atyák koncelebráltak.

 A zarándoklat végén egy iskolánál lévő kápolnát néztük meg, ahol megtalálták boldog Brenner János holttestét. Útban hazafelé a kőszegi temetőben meglátogattuk a Verbita atyák sírjait.

A családi ünnep utolsó napján fordultunk a közösség építés felé. A zárómisén Lourdu atya SVD a prédikációjában hangsúlyozta, hogy a közösségben térjünk vissza a szeretethez, hogy egymásba Krisztust lássuk, és tanulságot tegyünk az Istenről. A tanulságtétel ez nem más, mint Istenben a béke megtalálása, és a közösségünkben ennek továbbadása.

Délelőtti program folyamán, a missziós tapasztalaton levő brazil kispap Antonio de Miranda Márkó SVD, beszámolt a két és fél évi élményeiről Magyarországon. Ezután a jelenlevők részt vettek a nővérek által készített közösségépítő játékokban.

Ebéd után lelkileg és kapcsolatilag feltöltődve indultunk haza, és a helyen, ahol szolgálunk, közösen építsünk missziót, amelyhez „Krisztus szeretete sürget minket.”

A Verbita család, azaz Verbita atyák és testvérek, Missziós Nővérek, és laikus munkatársak találkoznak minden évben, hogy a szolgálatban való együttlétet ünnepelve, megerősödjenek a Verbita lelkiségben és a kapcsolataikban.

Klewek Anna SSpS


előző  2 3 4 5   következő



Számítógép javítás Halásztelek, Budapest 22. kerület Honlapkészítés, webdesign, arculat tervezés, grafikai munka