2018-09-24 20:43:11

Minden pillanatban Isten szeretete és kegyelme rejtőzik

Tíz év szolgálat Magyarországon

Minden, a legkisebb évforduló is jó alkalom, hogy visszatekintsünk az elmúlt időszakra és hálát adjunk Istennek a kapott kegyelemekért. Mi, a Szentlélek Szolgálói Missziós Nővérek idén tízévnyi magyarországi szolgálatunkra tekintünk vissza, és szeretnénk hálát adni Istennek azért az időszakért.

Egy évtizede hatvan év szünet után jöttünk vissza Magyarországra a verbita atyák meghívására. 2008 augusztusának végén érkezett az első két szlovákiai nővér az új budatétényi kolostorunkba. Most, tíz év után eszünkbe jutnak alapítónk, Janssen Szent Arnold atya szavait, amiket az első missziósház megnyitásakor mondott: „Ha ebből a házból lesz valami, akkor hálát adunk Istennek. Ha nem, akkor alázatosan mellünket verjük és beismerjük: nem voltunk a kegyelemre érdemesek.” Nagyon sok szép és sok nehéz pillanatból állt az elmúlt tíz év, de most még tisztábban látjuk, hogy mindegyikben Isten szeretete és kegyelme rejtőzött.

Jelenleg a magyarországi missziónk két közösségből áll: Budapesten és Mélykúton vagyunk jelen, összesen öten. Több munkakörben dolgozunk, az idős és beteg emberekkel, a gyerekekkel és fiatalokkal, a családokkal, a hajléktalanokkal és a Magyarországon élő kisebbségekkel. Bárhol szolgálunk, mindig Isten szeretete sürget minket, hogy elvigyük őt minden emberhez.

Fogadjátok szeretettel személyes gondolatainkat a magyarországi jelenlétünkről.

„Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz”– Antoine de Saint-Exupéry gondolata kísért és segített végig eddigi szerzetesi életemben, az ittlétem során is. Magyarországi missziónk indulása kis lépésekkel haladt. Néha az volt az érzésem, hogy nincs növekedés, előrehaladás. De most másként tekintek vissza az elmúlt időszakra. Az erő, amit az Úr adott a hétköznapokhoz, csodákat művel a jelenben, amikor már otthon érzem magam a budatétényi közösségben, az egyházközségben, amikor már az önkéntes szolgálataimat sajátomnak tekintem. E csodákat csakis az idő elteltével lehet észrevenni. Azért, ami a múltban történt és ahogyan történt és a jelenért is hála és köszönet a Szentháromság egy Istennek! (Vörös Klára nővér)

Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy Magyarországra küldött, hogy itt teljesíthetem missziós küldetésemet. Az első naptól kezdve otthon éreztem magam Magyarországon. Ez biztos, a magyar-lengyel barátságnak köszönhető, amit mindig és mindenhol tapasztalok. Sok közös van a történelmünkben, hasonló a mentalitásunk. Tíz éve szolgálok Magyarországon és az elejétől kezdve hittantanárként dolgozom iskolában, óvodában és plébánián. Hálás vagyok, hogy Isten a legkisebbekhez küld, hogy velük oszthatom meg a hitemet. Sokszor eszembe jut egy elsős kislány, akivel egy budafoki iskolában találkoztam. Ő nem volt hittanos, erkölcstanra járt. A hittanos gyerekektől tudtam, hogy az osztályban beszélgetnek hittanról, Istenről és rólam is, így az erkölcstanos gyerekek is ismertek engem. Egyszer a hittanóra után, amikor a kijárat felé mentem, a sorakozó első osztály mellett haladtam el. Valaki megszólított: „Gosia nővér!” Felnéztem, és a kislány, aki nem is járt hittanra nézett rám. „Szerinted Isten létezik?” – kérdezte. Rámosolyogtam, és mondtam: „Igen, létezik”. A kislány arcán is megjelent a mosoly: „Szerintem is!” – válaszolta, és boldogan visszaállt a sorba. Hálatelt szívvel mentem haza azon a napon, hogy szerzetesként nem csak szavaimmal, hanem csupán a jelenlétemmel is evangelizálhatok az iskolában. Jézus szeretete sürget, hogy megosszam hitemet másokkal, és nagy kegyelemnek érzem, hogy mindennap mesélhetek róla a gyerekeknek. (Zygar Gosia nővér)

2009-ben a virágvasárnapi szentmise után útra keltem Indonéziából Magyarország felé. Azóta állandó lakos vagyok a budapesti Boldog Jozefa Rendházban. Különleges testvérkapcsolatot alakítottunk ki a verbitákkal. Mivel Budapesten közel vannak egymáshoz a rendházaink, nagyon sokszor vagyunk együtt; különösen ünnepeken vagy születésnapokon. Programokat szervezünk együtt: például missziós hétvégeket, a Világmisszió Országos Ünnepét, fiatalokkal való virrasztásokat, lelkigyakorlatokat, a missziós táborokat… Ezeken a közös programokon mindig nagy öröm van a szívemben. Magung Francis atya vezetésével 2009 óta koreai gyerekekkel és családokkal is foglalkozom, különösen azokkal, akik készülnek az elsőáldozásra vagy a keresztelőre. Pápai Missziós Művek révén négy és fél év alatt a sok magyar papot és missziós animátort ismertem meg. Madassery Sebastian atyának köszönhető, hogy sok magyar települést is megismerhettem. Negyedik éve, hogy hitoktatóként szolgálok Budapesten, három plébánia területén lévő iskolákban, óvodákban, valamint plébániákon, vegyes csoportokban.  Nagy bizalmat tapasztaltam meg a plébánosoktól. Emiatt is közelebb kerültem sok magyar gyerek szívéhez és családjukhoz. Hála nekik a tiszta szeretetükért. (Maria Blandina nővér)

Három évvel ezelőtt jöttem Magyarországra a szép Lengyelországból. Elsősorban Krisztus szeretete sürgetet, hogy ide jöjjek. Idővel észrevettem, Isten valóban elültette szeretete magját a közös történelmi barátságunkban. Az egyik kedvenc szentem a magyar Hedvig, aki hatszáz évvel ezelőtt feladta saját érdekét a lengyelekért, és lengyel királynő lett. És ki tudja, talán az ő szeretettel teljes áldozata a lengyel nép iránt hozott engem ide, és tanít, hogy ugyanúgy, mint ő a lengyeleket, én most szeressem a népét. Hiszem, hogy Szent Hedvig mellettem van, és kísér a magyar misszióban. Ennek a missziónak különböző arcvonásai vannak. Óvodában pedagógiai asszisztensként szolgálok, Vácott pedig a szociálpedagógus szakos hallgatók között teszek tanúságot. Bevallom azonban, hogy számomra missziós hétvégék és az iskolai lelkinapok jelentik a „habot a tortán”. A noviciátusom óta a misszionárius Jézus képe, aki bejárja falvakat és hirdeti Isten országát, élteti a szolgálatomat. A missziós animáció keretében zajló programok alkalmat adnak arra, hogy átéljem azt, amit Jézus és a tanítványai éltek át akkor. Minden családot, amely befogadott, a szívemben hordozok, és az otthonuk valóban az én otthonom is lett. Mindazonáltal a Mesteremtől tudom, hogy a hely, ahol „lehajthatom a fejemet”, elsősorban Ő szíve, és csak így teremthetek otthont aztán azoknak, akikhez küldött. Ezért is imádkozom. (Klewek Anna nővér)

2011 szeptemberében léptem először magyar földre. Akkor két évig Budapesten voltam, és nagyon szép élményeket szereztem, amikor a missziós napok során az emberekkel találkoztam. Nyelvet tanultam és minden új volt a számomra. Néhány év szünet után, három éve jöttem vissza Magyarországra. Tavaly októberben nyitottuk meg új házunkat a Kalocsa-Kecskeméti Egyházmegyében, Mélykúton. Köszönök Istennek minden kegyelmet, amit addig tőle kaptam. Sokféle módon megtapasztaltam a magyarok kedvességét és udvariasságát. Mindig úgy gondoltam, fontos fiatalokkal foglalkozni. Kamasz koromban az hozott örömet az életembe és mutatott irányt, hogy megismerkedtem keresztény fiatalokkal, akikkel együtt kirándultam és szolgáltam az egyházban. Él bennem a vágy, hogy segítsek Jézus körül ilyen közösséget építeni, ahol mindenki megtalálja a helyét, értékeli önmagát és a másikat. Fontosnak tartom, hogy a mélyre evezzünk, megmutassuk az imaélet erejét és szentsége szépségét. A családoknak, a nehéz körülmények között élő gyerekeknek és fiataloknak szükségük van a szeretetünkre és támogatásunkra. (Junasová Katarína nővér )


2018-09-13 17:13:18

Krisztus szeretete sürgeti a verbita családot

Augusztus 27 és 29 között Kőszegen találkozott a magyarországi verbita család. A közös ünneplés keretében jelenlévők részt vehettek a lelki programokban, és örömet lelhettek az egymással való együttlétben.

A találkozót szentségimádással kezdtük, amely alatt felidéztük szentjeink és boldogjaink gondolatait. Este Burbela Gergely atya, SVD tartomány főnök, beszámolt a 18. Generális Káptalanon szerzett élményeiről.

A második napon elzarándokoltunk az idén boldoggá avatott Brenner János szolgálat és vértanúság helyére, Rábakethelyre. Ott meglátogattuk a templomot, és az öröm útját imádkozva indultunk a gyilkosság színhelye felé. A Jó Pásztor kápolnában meghallgattuk a boldog életének történetét öccse, Brenner József atya előadásában. Ezután részvettünk a Szentmisén, amelyet a kísérő szombathelyi helynők, Császár István atya mutatott be, és a jelenlevő Verbita atyák koncelebráltak.

 A zarándoklat végén egy iskolánál lévő kápolnát néztük meg, ahol megtalálták boldog Brenner János holttestét. Útban hazafelé a kőszegi temetőben meglátogattuk a Verbita atyák sírjait.

A családi ünnep utolsó napján fordultunk a közösség építés felé. A zárómisén Lourdu atya SVD a prédikációjában hangsúlyozta, hogy a közösségben térjünk vissza a szeretethez, hogy egymásba Krisztust lássuk, és tanulságot tegyünk az Istenről. A tanulságtétel ez nem más, mint Istenben a béke megtalálása, és a közösségünkben ennek továbbadása.

Délelőtti program folyamán, a missziós tapasztalaton levő brazil kispap Antonio de Miranda Márkó SVD, beszámolt a két és fél évi élményeiről Magyarországon. Ezután a jelenlevők részt vettek a nővérek által készített közösségépítő játékokban.

Ebéd után lelkileg és kapcsolatilag feltöltődve indultunk haza, és a helyen, ahol szolgálunk, közösen építsünk missziót, amelyhez „Krisztus szeretete sürget minket.”

A Verbita család, azaz Verbita atyák és testvérek, Missziós Nővérek, és laikus munkatársak találkoznak minden évben, hogy a szolgálatban való együttlétet ünnepelve, megerősödjenek a Verbita lelkiségben és a kapcsolataikban.

Klewek Anna SSpS


2018-09-01 23:32:29

Az ifjúsági tábor Kőszegen

A verbiták által szervezett tábor az ifjúság számára idén is megrendezésre került a szokott helyen, Kőszegen. 2018. Július 16.-tól - 21.-ig összegyűltek a fiatalok  többféle helyről, mint Mezőkeresztes, Budapest, Esztergom, Nagykanizsa, Székesfehérvár, Bárdudvarnok, Zernest és Vaszar.

Verbita papok, testvérek, Missziós nővérek, a segítőkkel együtt találtak ki számukra a fantasztikus programokat, amiknek  fő témája a : Krisztus szeretete sürget minket. ( 2 Kor 5,14) Mint Szent Pál apostol mi is képzeletben meglátogathattuk a különféle közösségeket, amelyeket az apostol alapított meg.  Köszönjük a Jóistennek az oltalmát és ránk a kiáradt kegyelmeket. Hogy hogyan látták a fiatalok tábort, tekintsétek le.

Nagyon boldogok vagyunk, hogy ismét részt vehettünk a Verbiták által szervezett táborban. Sok élménnyel, baráttal, énekkel és tánccal gazdagodhattunk. Köszönjük ezt a vidám, imádságban gazdag és felejthetetlen hetet.   Eszter, Gréti

Nehezen indultam neki ennek a tábornak, de végül örülök, hogy új barátokat szerethettem. Remélem, a kapcsolatok sokáig kitartanak.  Dávid

Nagyon tetszett a mini olympia és a tánc. A gyertya készítése és persze a karkötő készítése. Új emberrel találkoztam. A legjobb táborom. Mária

Nagyon jó volt a tábor. Mindig felemelő érzés a szentségimádás. A csoportjátékok is nagyon jók, mert akkor sokkal közelebb kerülünk egymáshoz. Nagyon, de nagyon fantasztikusak a misék. Mindig nagy örömmel jövök ebbe a táborba. Ha lehetne, soha nem mennék haza. Jó volt újra találkozni az atyákkal, a nővérekkel, a testvérekkel és egy csomó ismerős gyerekekkel. De persze az újaknak is nagyon örültem. Nagyon finomak voltak az ételek. A Katka nővér és a Szebasztián atya előadása is jó volt. A tábor vezetése is nagyon jó volt. Minden nagyon jó volt. Köszönöm. Brigitt


2018-08-10 14:18:10

Minden lehetséges annak, aki hisz

2018.07.23.-án elindultunk táborozni a kisszállási és mélykúti hittanos gyerekekkel, bérmálkozókkal, segítőkkel, a Missziós Nővérekkel Goska és Katka nővérrel és János atyával együtt Kőszegre. Az út nagyon hosszú volt, de több-kevesebb sikerrel énekkel próbáltuk lefoglalni a táborozókat. Habár a buszon többször hallhattuk az „én nem fogok énekelni” „nincs jó hangom” „inkább alszom” tiltakozásokat tábor végére mind a táborzáró szentmisén, mind a buszon hazafelé egyszerre skandáltuk a tábor himnuszává váló „Ha csak egy mustármagnyi hitetek is volna...” című dalt. A tábor mottója a „Minden lehetséges annak, aki hisz” bibliai idézet volt. Ennek szellemében próbáltuk megélni az egész táborunkat. Második nap már nehéz próbatétel elé állítottuk a gyerekeket a túrával. Az Ó-ház kilátóhoz mentünk ahova hosszú és nehéz út vezetett fel, ezért tökéletes alkalom volt gyakorlatban is használni a mottónkat. Fent a kilátóban nem mindennapi misén vehettünk részt. Harmadik nap Bükre mentünk a fürdőbe ahol, egész napos kikapcsolódás várt ránk. Aznap este, fiatalokhoz illő színes, zenés, énekes szentségimádáson vehettünk részt. Negyedik nap a táborhelyünkön a verbita atyák rendháza melletti ifjúsági házban voltunk délelőtt ahol vetélkedő és ügyességi játékokat játszottunk. Délután a városba mentünk körbenézni ahol különleges látványt nyújthattunk, hiszen egyen pólóban voltunk, amit előző nap mindenki maga díszített ki a tábori logó rárajzolásával. Az utolsó napunk, épp ahogy az első is, leginkább az utazásról szólt, bár az utat visszafelé megszakítottunk egy balatoni kiruccanással is, ahol a rossz idő ellenére is megmártóztunk. Szerintem mind a gyerekek mind a segítők rengeteg új élménnyel gazdagodva és sok új baráttal tértek haza.

Bogdan Emese, tábori segítő


2018-06-07 21:49:34

Zarándoklat Nyitrára

2018. május 25-26-án a mélykúti Szent Joachim Katolikus Plébánia szervezésében Szlovákiába indultunk zarándoklatra. 35 hívő indult az útra, lelki vezetőink: Bolvári János plébános atya, Bergmann János apát úr, valamint Katarína Junasova és Zygar Malgorzata nővérek voltak.

Az első napon az elmúlt évben hozzánk költözött nővérek anyaházát látogattuk meg Nyitraivánkán. Nagyon szívélyesen fogadott minket a szlovák rendtartomány vezetőnője, a rendház vezetőnője és az összes nővér, akikkel találkozhattunk. Megkóstolhattuk nemzeti ételüket, a „bryndzové halušky”-t, amely elnyerte legtöbbünk tetszését.

A zárda teljesen más volt, mint amit elképzeltünk, hiszen egy modern épületben élnek, s egy csodálatos kápolnában imádkoznak az ott lakók. Meghallgattuk a Szentlélek Szolgálói Missziós nővérek rendje alapításának történetét, majd egy szentmisén vettünk részt, amelyet Svejdik József atya celebrált.

Utunk a szomszédos Nyitrára vezetett, ahol a „rózsaszínű” nővérek imáját hallgattuk meg. Ők is egy modern, új építésű kolostorban élnek.

Az első napot közös vacsorával zártuk Nyitrán a kispapok szemináriumában, ahol a szállásunk is volt. Este a „templomok éjszakája” program kereti között látogattunk meg több templomot is. Egyik helyen csak gyertyákkal, mécsesekkel világítottak, és csodálatos zene szólt, egy fiatal lány énekelt. Nagyon felemelő élményben lehetett részünk!

A második napon Nyirta nevezetességeit tekintettük megy. Elsőként a várat látogattuk meg, egy szlovákiai magyar idegenvezető segítségével. A vár területén található a Szent Emmerám székesegyház, amely három építészetileg is elkülöníthető részből áll. 1995-ben Szent II. János Pál pápa ellátogatott ide, amelynek emlékére egy pápát ábrázoló szobrot állítottak itt.

Városnézés, szabad program után a Kálvária-dombra vezetett utunk. Ott egy verbita plébános atya mesélt az épületegyüttes történetéről, majd Katka nővér „régi munkatársa”, Durás Márk atya mondott misét a Nagyboldogasszony templomban.

A hazafelé vezető úton megálltunk Komárnóban (Komáromban), ahol egy sétát tettünk az Európa-udvarban.

Az úton missziós rózsafűzért mondtunk, az egész világért imádkoztunk.

Köszönet a szervezőknek! Nagyon jól éreztük magunkat, lelkileg feltöltődve térhettünk haza.

Fuszkóné Gáspár Judit
     a zarándoklat résztvevője


előző  2 3 4 5   következő



Számítógép javítás Halásztelek, Budapest 22. kerület Honlapkészítés, webdesign, arculat tervezés, grafikai munka